Sziasztok! Nagyon röstellem, hogy csak most rakok új részt, csak el voltam havazva egy kicsit, nyaraltam, nem voltam itthon, plusz a sulikezdés ish a feje tetejére állított mindent. De most már sűrűbben próbálok felrakni új részt, és lesz még 1-2 Danny szemszögéből, ha tetszett. :) Na akkor jó olvasást az új részhez. :)

6. Fejezet

A találkozás

Reggel még a nap is kisütött, így máris több kedvem volt felkelni, és suliba menni. Ma talán újra láthatom Őt. Tegnap elég sokat nézett felém, mintha azt akarta volna elhitetni vele, hogy engem néz.. Fura, de biztos csak képzelődöm. Felnéztem facere, látom üzent: "Hát tudod, egy ilyen csajt, mint te nem lehet nem észrevenni. :) és mizujs veled? hogy tetszik a suli? :DD" Miért milyen csaj vagyok? Jesszusom. Tágra nyílt szemmel néztem a telómra. Fél perc múlva újra önmagam voltam. "Hát én mindig is ide akartam jönni, szal imádom! :DD annyira izgultam h felvegyenek, el se hiszem h idejárok! ^^ nagyon tetszik a suli:) és vld?" - válaszoltam. Vajon mit gondol, milyen csaj vagyok? Talán tegnap tényleg rám nézett? Nem tudom, de nagyon jó lenne..

Amint a sulihoz értem, látta, hogy Bridget Sammel dumál, ilyen jóba lennének? Félrenéztem, megláttam Dereket, köszöntem neki, mire visszanéztem Samékhez, hirtelen ott termett Danny. Ez meg, hogy került ide ilyen gyorsan? Basszus. Még a lábam is elkezdett remegni, mint valami undorító kocsonya, amit épp kiveszel a spejzból... Utálom a kocsonyát, olyan mint a nagyi segge, ha rávernek egyet. Pfúúúj, na de nem is ez a lényeg. Biztos, hogy nem megyek oda hozzájuk. Inkább elmentem mellettük Bridgetnek meg odaszóltam, hogy:
- 'Reggelt. Na gyere, mindjárt 50 van. - Közben egy pillantást sem vetettem Dannyék felé. Végre beértünk a terembe, mikor kifújhattam magam. Huhh.. Még mindig remegek, mint a nyárfalevél. Ez miért van? Áhh nem érdekes.

A nap többi részében semmi izgi nem történt, azon kívül, hogy hülye a kémia tanárom. Egyszer még elviselhető, máskor meg föl akar küldeni a könyvtárba a semmiért... Na mindegy. Mikor már azt hittem nem igen jöhet rosszabb, kellett erre gondolnom, máris megbántam. Épp mentem vissza a szekrényhez a rajztáblámmal, festékkel, meg minden szarral, valaki úgy nekem jött, hogy mindent kiejtettem a folyosó kellős közepére.
- B*zd meg, ezt nem hiszem el! Nem tudnál figyelni a... - hagytam abba a szitkózást, mivel Danny volt az aki belém ütközött.
- Izé, bocsi nem figyeltem merre megyek, sajnálom. - kezdte összeszedni a cuccomat, mikor felnézett. - Hé, te vagy Angel, nem? Én vagyok az Danny. - mutatkozott be. Azt hittem csak álmodom. Ez most komoly?
- Igen, én vagyok az. Danny, a suli legmenőbb sráca. Örvendek. - mosolyogtam még mindig ledöbbenve. Mintha valami romantikus filmben lennénk. -.- Most álmodok? Valaki csípjen meg!
- Én is örülök a találkozásnak. - mosolygott vissza rám. - Amúgy reggel ott mentél el mellettem, Bridget mellett álltam. 
- Tényleg? Nem vettelek észre bocsi, csak mentem előre. Reggel ilyen vagyok. - hazudtam.
- Én is, csak én egész nap, mint látod. Még egyszer bocsi. - kért bocsánatot megint, és odaadta a dolgaimat.
- Ja, észrevettem. Amúgy is elbotlok a saját lábamban is, szal nem gond. - erre mindketten felnevettünk. A nevetése elűzte minden gondom, minden bajom, minden fájdalmam, egy pillanat alatt, és mire észbe kaptam volna, már egymás szemébe néztünk. - Nekem mennem kéne, még át kell öltöznöm, mert tesim lesz. Majd még beszélünk. - kaptam el a tekintetem, és máris rohantam a szekrényhez. Jesszusom, hogy dobog a szívem! Nem! Nem leszek szerelmes, inkább haljak meg! Bementem az öltözőbe, elkezdtem átöltözni, Bridge már kész volt.
- Te meg hol jártál? - kérdezte.
- Sehol. - mondtam izgatottan.
- Ahha, na mi az? Csak nem Danny van benne? - kérdezte.
- Ssss! Halkabban!- csitítottam. - Amúgy meg igen. - vallottam be.
- Na mi volt? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nekem jött, aztán elkezdtünk beszélgetni, meg minden néztünk egymás szemébe, aztán lesiettem. - hadartam el.
- Na itt lesz valami. - kombinált már megint Bridget.
- Na előbb a halál. Megmondtam, hogy nem akarok kapcsolatot. Elegem volt. - mondtam.
- Ahha.. De azért örülnél, ha megcsókolna nem? - szekált már megint. - Amúgy jófej.
- De tuti, hogy nem tetszek neki.
- Miért? Nem úgy tűnik, mintha közömbös lenne irántad. - mondta.
- Mert nézz rám! Ő menő, én nem, meg nem vagyok az esete! Neki biztos az ilyen Helen félék jönnek be neki...
- Nem tudhatod... - mondta Bridge.

Másnap láttam Samet, Dannyvel, de nem mentem oda hozzájuk, Sam nagyba dumált, míg Danny észrevett, elmosolyodott, és vadul integetett. Elmosolyodtam én is, majd visszaintegettem. Volt egy pár nap mikor nem láttam, addig Sammel lógtam, tiszta jó arc! Szinte olyan lett, mintha a bátyám lenne. Olyan perverz, és hülye, mint én. Telefonokkal kereskedik, éhenkórász, mert minden második embertől kaját kunyizik a suliban. xd 19 éves, de néha nekem több eszem van, mint neki... Danny viszont tényleg tök jófej, meg minden, bár érdekeseket ír néha pl h: cuki vagyok, aranyos meg mit tudom én. Bridge azt mondja bejövök neki, de kétlem mer valamelyik nap egy csajjal láttam. Tudtam, hogy van csaja... Bridge szerint nem biztos, hogy a csaja, majd kiderül.

Egy hosszú nap után végre hazaértem, ledobtam a cuccom, levettem a cipőm, a kardigánom, és bevonultam a szobámba gépezni. Beraktam a https://www.youtube.com/watch?v=eAZigACGSKY -t és max hangerőre nyomtam. Imádom, hogy ilyenkor senki sincs itthon. Senki sem dirigál, senki sem csesztet, és olyan hangosan hallgathatom a zenét, amilyen hangosan csak akarom. Nagyba éneklem a 2. reflént, kinn a konyhában, mikor elkezdett rezegni a telóm. Bementem, rámentem facere: 3 új üzi. Mi a halál? 1 valami idegen pasitól, aki ismerkedni akar -.-, 1 Samtől, és 1 Dannytől.
Sam: " Na szia, mizu törpilla? :D" Na csoda. 2 hét múlva rámírt! 
Danny: " Hát én nem igazán csípem az ilyet, amúgy tényleg tök ari voltál, és nagyon szép szemed van! ^^"
Huha.. izé.. Biztos nem úgy gondolja... "Ohh köszi :)" - válaszoltam, de amint lezártam a telóm, Ellie hívott.
- Hali. -szóltam bele a telefonba.
- Szia kijössz? - kérdezte, bár tudta a választ.
- Ja, kb 10 perc.
- Siess, és ne késs már megint! - könyörgött.
- Jól van mesélnem kell majd. Na szia. - és letettem. Gyorsan még felnéztem facere, majd felkaptam magamra a kék olimpiás pulcsim, 2 oldalt feltűrtem az ujját, felkaptam az Apollo deszkás cipőm, gyorsan szájfényeztem, majd rohantam is ki az ajtón ordibálva, hogy: - Elmentem! Majd jövök! - s már ott is voltam Ellieéknél. Elmeséltem neki mindent Dannyről, mert úgy éreztem most már tudnia kell róla, meg segítenie is kell, mert elég jól ért a pasikhoz.
- Szerintem nagyon akar valamit tőled, de nem biztos, hogy jót. Vigyázz vele! Tudod te is milyenek az ilyen népszerű srácok. Nagyon nagyra vannak magukkal. - mondta komolyan Ellie. Sose szokott komoly lenni ezért elnevettem magam, mire ő is velem nevetett.
- De amúgy ha tényleg akar valamit, akkor nem fogom könnyen adni magam! Tudnia kell, hogy nem vagyok könnyű préda! Nem fogok utána futni, azt ne is várja. - jelentettem ki magabiztosan. Ha akar valamit, majd lép.
- Ez a beszéd csajszi! Pacsi! - bíztatott, hiába láttam, hogy félt.
- Forever! - öleltem meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.