1. Fejezet

Az első nap

Pfú baszki… Ez nem lehet igaz! Most hova kell mennem? Hányas terem? Hol gyülekezünk? Basszus, nem ismerek itt senkit. Itt állok a portánál, és gőzöm sincs kik az osztálytársaim, de jó.. - filóztam miközben elindultam egy kisebb folyosón, aminek a végén megláttam a termet, ahol az új tanáromat, s az új osztályomat találtam.
- Jó napot! Sziasztok! – köszöntem a tanárnőhöz, majd az osztálytársaimhoz, mikor észrevettem az egyetlen fiú osztálytársamat, Dereket. Ezerszer helyesebb, mint azt képen láttam! Kb. 178 cm magas lehet, barna bőrére rásütött a nap, haja oldalt rövid, tüsis, és sötétbarna, felül világosabb, felzselézett és hosszabb. Telt ajkai közt meg-megvillant fogszabályzója, de ez csak szebbé tette az összképet. Szemei nagyok, és mogyoró barnák, eszméletlen szépek! *-* És látom máris rácuppantak a szuper-szép csajok… Engem soha nem fog észrevenni. :/ Most is velük beszélget, rám se néz, mintha nem léteznék, általános 2… Az egyik csaj nagyon szép, picivel válla alá érő szökésbarna kivasalt haja van, neki is barna bőre van, szép barna szemei, és valami afrikai lehet a csaj, nagyon feltűnő, menő, biztos ki fog cikizni, mert ilyen alacsony vagyok… :( De jó… megint én leszek a lúzer…
- Szia Angel. Foglalj helyet! – mondta a tanárnő.
Így hát kerestem egy üres padot és lehuppantam. Belekezdett az ofőnk egy kis beszédbe, majd kivonultunk az udvarra, ahol meg az igazgató kezdett bele az unalmas beszédébe, majd hivatalosan is megnyitotta a tanévet, s visszakullogtunk a tantermünkbe. Javában beszélt a tanárnő, mikor kimentem a mosdóba, de nem voltam egyedül. Valaki jött utánam, egyik osztálytársam, felismertem, így hát gondoltam megszólítom:
-         Szia. Bridget vagy ugye? Veled beszéltem facebook-on. – tudakoltam igazam van-e.
-         Heló, igen én vagyok az. Mizujs? – érdeklődött.
-         Semmi különös. Veled? – kérdeztem vissza.
-         Ohh van ám pár dolog. – mondta mosollyal az arcán.
-         Na mesélj! – mosolyogtam vissza én is. :D
Majd elkezdtünk beszélgetni minden féléről, majd a teremben folytattuk a csevejt. Épp indultunk volna haza, mikor megpillantottam, életem szerelmét! Szívem egyre hevesen vert, ahogy könnyed lépteivel elsétált mellettem, édes illata megcsapta orrom, mogyoróbarna szemei megigéztek, és a mosolya… Káprázatos mosolyt villantott, mire egyszerre, mintha virágba borult volna minden, s az én borús, felhős, egem hirtelen napsütés, és vidámság vette volna át helyét… S hirtelen jött volna a nyár, mely forrósága elönti jéghidegbe borult szívem, s perzseli minden porcikám…
-         Angel. Angel! Hey, Angel! – keltett fel Bridget az ábrándozásomból.
-         Ja, izé.. igen? – kaptam fel hirtelen a fejem.
-         Jössz? – kérdezte.
-         Ja, persze. – válaszoltam, s még egy utolsó pillantást vetettem az én barna hercegemre… <3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.