4. Fejezet

A titokzatos szépfiú

Tehát ez a neve. Danny Qwarter. De várjunk csak. Honnan tudja az én nevem? Egyáltalán honnan tudja, hogy létezem? Képtelenség, hogy engem észrevegyen! De akkor, hogy talált rám? Áhh, biztos csak véletlen, azt se tudja ki vagyok, nem is érdekli. Csak meglátott egy csajt és bejelölte. Nem komoly. De azért furcsa, hogy pont engem... Hát biztos nem számít. Na jó, lefekszem, mert már annyira fáradt vagyok, hogy elkezdek kombinálni.

Másnap reggel elmeséltem Bridget-nek a tegnap estit és az előzőeket is.
- Kajak? Bejelölt? Tuti tetszel neki, vagy legalábbis észrevett téged! - mosolygott izgatottan Bridget.
- Hülye vagy? Biztos, hogy nem! Szerintem csak látott egy csajt és gondolta bejelöli, mert uncsizik. Most szerinted pont én leszek az aki be fog jönni neki? Ne kombináld túl a dolgokat, csak bejelölt. Nem akar tőlem semmit. Ha akart volna rám írt volna, de nem szóval nem érdeklem, ennyi! - magyaráztam el neki.
- Ha te mondod... - vont vállat, de láttam rajta, hogy nem hagyta annyiban. - Amúgy, hogy néz ki? Megmutatod? - kérdezte.
- Azt se tudom, hogy idejár-e! Csak 2x ha láttam. - mondtam, s megláttam Dereket felfelé menni a lépcsőn - Derek! - kúrjantottam oda neki.
- Na mivan, mi kéne? - fordult vissza, és jött oda hozzánk.
- Hallod, te egy csomó srácot ismersz már most a suliban... - kezdtem bele.
- Kábé ja. Mer? - kérdezte.
- Ja mer izé, nem ismersz féletlenül egy Danny Qwarter nevű gyereket? - kérdeztem meg.
- Kit? - nézett értetlenül.
- Akkor nem. xd - mondtam reménytelenül.
- Jól van akkor. - mondta és rögtön egy másik csaj felé vette az irányt.
- Hát úgy tűnik csak nekem van ilyen pechem. Nem idejár. Ez szívás. - mondtam sóhajtva, reményt vesztetten.
- Attól, hogy Derek pont nem ismeri még lehet, hogy Művész Gimis a srác. Der sem ismerhet mindenkit. - magyarázta Bridget.
- De Helen talán ismeri! Az a kurva minden pasi elé kiteszi a melleit... Szánalmas... Mindegy. Kérdezd meg tőle. - mondtam.
- Miért nem te kérdezed? - nézett rám értetlenül.
- Mert kérdezd meg, na. - bújtam ki a kérdés elől.
- Jól van akkor gyere oda velem, kérdezzük meg.
- Oké. - és ezzel a lendülettel elindultunk Helenhez, aki egy kigyúrt izomaggyal dumált éppen.
- Szia Helen! - köszönt oda Bridget. - Mivel te mindenkit ismersz szinte, nem ismersz véletlenül egy olyan srácot, hogy Danny Qwarter? Fontos lenne.
- Danny? Nem, bocsi. - mondta Helen.
- Akkor nem idejár. Köszi! - mondta Bridget, és már indultunk is volna vissza a radiátorhoz, mikor az izomágyú megszólalt:
- De én ismerek! - mondta, s erre megálltunk visszafordultunk hozzájuk. 
- Tényleg? Ismered? - kérdeztük egyszerre Bridgettel.
- Igen, és ebbe a suliba jár már 2 éve. - mondta s összenéztünk Bridgettel. - Miért érdekel? - tudakolta.
- Hát izé... csak úgy. - dadogtam.
- Ahha. És hogy hívnak titeket? - tudakolta a kigyúrt fickó, s végigmért minket.
- Én Bridget vagyok. És te?
- Sam vagyok. És a kis picikét, hogy hívják? - kérdezte Sam.
- 'A kis picikét' Angelnek hívják. - mondtam kicsit morgósan, s megint végig mért, de a szeme megakadt egy pillanatra a melleimnél. Perverz.
- Jól van, Angel. - mondta, s varázsszóra becsöngettek, Helenék még beszélgettek, mi meg rohantunk föcire.
A tanár pont mögöttünk jött, pacsiztunk vele meg hülyültünk, majd a teremben eszembe jutott Danny.
- Tehát idejár. - állapítottam meg, miközben helyünkre csusszantunk. - De akkor hogy-hogy csak 2x láttam, mikor már 1 hónapja elkezdődött a suli? Vagy csak én vagyok hülye? - értetlenkedtem.
- Igen, te vagy a hülye. - vágta rá rögtön Bridget. - Amúgy mondtam, hogy Der sem ismerhet mindenkit, hiszen úgy, mint mi, ő is most jött ide. - mondta büszkén, hogy neki mindig mindenben igaza van. Utálom, hogy általában igaza is van.
- Jól van már na. Bleee. - nyújtottam ki a nyelvem, mint valami 5 éves kisgyerek. Néha rám jön az 5 perc és olyan vagyok, mint egy rossz ovis. - Mért most szerinted mi vagyok én? Mindent tudó istennő, hogy én mindenről tudjak?
- Ahha. - röhögött, mire én "-.-" fejet vágtam. Mindig fáraszt a hülyeségeivel, mindig szekál, de azért bírom a fejét, sőt néha visszaszekálom, szóval nem gáz.

Másnap reggel -mint mindig- most is késében voltam. Nagyba sietek, hogy elérjem a villamost, ami hát persze, hogy előttem ment el, ezért megálltam és vártam, közbe hallgattam a https://www.youtube.com/watch?v=mkQEXaw7-10 -t, mikor valaki megkocogtatja a vállam. Hátranézek, kishíján szívinfarktust kapva.
- Jó reggelt. - köszöntött Sam, akit tegnap ismertem meg. - Hát te? Hogy-hogy ilyen későn itt vagy? - tudakolta.
- Neked is. - nyögtem ki meglepődve. Nem tudtam ő mit keres itt ilyenkor. - Amúgy késésben vagyok, mint mindig. És te mi járatban? Te se tudsz felkelni időben? - kérdeztem.
- Áhh nem. Az Danny szokása. - nevetett, s már itt is volt a következő villamos.
- Ja akkor csak ritka pillanat téged késni látni, mi? Amúgy te hanyadikos is vagy? - érdeklődtem.
- Végzős vagyok pont, mint Dan. - mondta. Tehát végzős. De ha végzős, akkor miért barátkozna egy gólyával, aki mellesleg roppant népszerűtlen? Nem értem, na mindegy. - És te? Gólya vagy, mint Helen nem?
- Pontosan. Osztálytársak vagyunk. - válaszoltam, miközben felszálltunk a villamosra. - És neked Danny az osztálytársad?
- Hmm... mennyire érdeklődsz már iránta. Csak nem tetszik, kicsi lány? - nézett rám érdeklődőn.
- Nem dehogy! Nem is ismerem! - tiltakoztam, bár elég gyengén. - Tudod én kíváncsi természet vagyok, és érdekel kik járnak ide. - végülis nem hazudtam, tényleg így van, de leginkább Danny érdekelne... Ránéztem Samre, azt hiszem elhitte, ez jó jel.
- Értem én. Aranyos kiscsaj vagy. - állapította meg.
- Tényleg? Ohh köszönöm. - mondtam mosolyogva, miközbe a suli felé ballagtunk.
- Persze. - mondta tök komolyan. - Mivel kezdesz?
- Nem tudom, asszem angollal. Te? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - nevetett Sam. Látom ő sem a normális emberek közé tartozik. Ez jó.
- Ja az úgy jó. Na akkor én mentem, szia. - és azzal megindultam a termem felé.

Kövi szünetben beszámoltam az új infókról Bridgetnek:
- Szóval sokat késik, lehet ezért nem látom annyira sokszor, sőt lehet, hogy sokszor beteg. - elemeztem ki a témát.
- Igen az meglehet. - értett velem egyet Bridget. - Még mindig nem írt rád? 
- Nem, de nem is fog.
- Honnan veszed? - kérdezte.
- Jaj ne kezd megin. - s ezzel annyiban hagytuk a témát. Aztán kb. egy hét múlva, mikor épp anyagismereten ültünk, utolsó óránk volt, rezgett a telóm. Megnéztem, biztos csak valami hülye értesítő az facebookról, de nem. Egy üzenetet kaptam. Feladó: Danny Qwarter. Jézusom! Rám írt!! Ez most komoly? Nyugi, nyugi. Biztos csak lájkold ezt meg azt, és azért írt rád.
- Mi történt? Mitől vagy ilyen vigyori képű? - nézett rám Bridget. Észre se vettem, hogy vigyorgok, mint a tejbe tök.
- Semmi. - mondtam, mivel még azt se tudtam, hogy mit írt, és tudom, hogy megin elkezdene izélni. 
- És azért ér fülig a szád mi? - mondta azt visszafordult a füzetéhez, én meg megnéztem mit írt:
- "Szia. Te is a Művész Gimibe jársz, ugye? Mert már láttalak téged a suliban." - erre a szám is tátva maradt. Tényleg észrevett volna? Az meg hogy lehet? Engem? Egy szuper menő, nagy arc, tute pasi, aki mellesleg végzős is? Ezt csak álmodom. Biztos, csak elaludtam órán, mivel nem a legvérpezsdítőbb óra a világon. Megdörzsöltem a szemeim, de még mindig ott volt az üzenet. Tehát nem álom. Tudja, hogy létezem. Erre még nagyobb vigyor ült ki a képemre. Ezt meg kell mutatnom Bridgnek. Azzal a lendülettel megböktem, aki majdnem felugrott ijedtében.
- Mi van? - kérdezte morcosan, aztán megmutattam neki. Persze megin jött a szövegével, hogy ő mindig megmondja, hogy ő neki mindig igaza van... És utálom, hogy tényleg igaza van. Kicsit lenyugodtam, majd 5 perc múlva, a 6. választ, ami még elfogadhatónak tűnt, el is küldtem neki:
- "Sya. Igen. Honnan tudtad, hogy hogy hívnak?:ooo" - tettetem a lazát. És most várjuk a válaszát. Órán nem írt még vissza, amikor otthon néztem akkor sem. Lehet félre küldte. De lehet, hogy mégsem, mindegy majd meglátjuk, ha válaszol. Aznap este mosollyal az arcomon aludtam el, Dannyre gondolva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.